Máj. 10-én, temetése napján vitéz Sebő Ödönre emlékeztek Gyimesbükkön a római katolikus templomban. Sebő Ödön 1920-ban született és a Ludovika Akadémia hallgatójaként 1942-ben avatták hadnaggyá. 1944. szept. 23-án a szovjet hadsereg, az átállt román haderővel két helyen is átlépte a magyar határt. Ugyanakkor a Csíki-havasokban, a Gyimesi-szorosban és környékén még tartotta magát és védte az ősi határt a 32. hegyi határvadász zászlóaljhoz tartozó harccsoport, Sebő Ödön főhadnagy parancsnoksága alatt. Az ezeréves határnak ezt a szakaszát Sebő Ödön mihályszállási és gyimesbükki őrse próbálta megvédeni. A gyimesi harcok három hétig tartottak. A Keleti-Kárpátok átjáróiban már mindenhol betörtek a szovjet csapatok, de Gyimes még mindig tartotta magát. A Gyimesi-szorosból való kitörés után Sebő Ödön a 22. gyalog tábori pótezred zászlóaljának parancsnokaként a rábízott katonákat továbbvezette a Székelyföldön, állandó harcban, „halálra ítélt zászlóaljként". Erről emlékezett könyvében: A halálraítélt zászlóalj (Gyimesi-szoros, 1944). /Deáky András, Gyimesbükk: Elhunyt vitéz Sebő Ödön. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 12./
